Testmentor

Legyél Te a legnagyobb és legjobb projekt saját életedben!

"Nem várok holnapig, holnapig"

Funkcionális táplálkozási tanácsadó vagyok. Nagyon sokan megkérdezik, pontosan ez mit is takar. Egyszerűen csak úgy szoktam megfogalmazni, hogy a szervezet működésének megfelelően adok táplálkozási tanácsaokat.

Szeretem vizsgálni a szervezet működését, szerintem egy csodálatos gépezet a testünk. Minden tanácsadáson el szoktam mondani, hogyha megérted hogyan működik a tested, teljesen másképp fogsz hozzáállni saját magadhoz. És ez tényleg így van. Ezért számomra teljeséggel érthetetlen, amikor egy két hetes, majdnem 100 %-os javaslat betartás után kapom a kérdéseket: "ez az úszógumi mikor fog innen eltűnni", vagy "mikor leszek újra olyan szálkás, mint azelőtt", vagy "mikor fogok helyrejönni". Nem vagyok jós. Azt viszont tudom, hogy nem egy nap, nem is egy hét, sőt nem is egy hónap alatt lettél olyan amilyen és tetted azt a szervezeteddel, amit tettél. Gondolod, hogy lefekszel aludni azzal a tudattal, hogy ma mindent betartottál és amikor másnap felébredsz úgy nézel ki, úgy érzed magad, ahogy mindig szerettél volna? Gondolod, hogy a szervezeted a sok rossz után majd rögtön el fogja hinni, hogy mostantól minden jó lesz? Csak gondolj arra, hogy ha egy ismerősöd folyamatosan beléd rúgott és egyszercsak odalép hozzád és megsimogat Te nem kezeled fenntartásokkal. Sőt elhiszed, hogy ez egyáltalán igaz és a következő mozdulata az nem egy rúgás lesz? Adj időt a szervezetednek. Főleg akkor, ha már funkcióbeli eltérések vannak a szervezetedben. Azt gondolom saját magam nagyon jó példa vagok erre -  bár senkit sem szeretnék elkeseríteni, mivel nem vagyunk egyformák, nem tudhatjuk kinek a szervezete hogyan reagál -, nekem másfél év kellett ahhoz, hogy újra a nulla szintre hozzam magam. Nem álomalakról beszélek, hanem arról, hogy rendeződött a pajzsmirigy alulműködésem, a mellékvese fáradtságom és az ösztrogén dominanciám. A leghosszabb idő az ösztrogén domonancia leküzdése volt. Főleg a kezdeti időszak volt nehéz, amikor a tünetek időlegesen felerősödtek mutatván nekem azt, hogy a szervezetem helyreállító folyamatai működésbe léptek. Nehéz volt az elmém torzképzeteit leküzdeni és a türelmetlenségemet higgadsággal kezelni. De megérte, még akkor is, ha néha azt éreztem saját testem börtönében vagyok. Sokkal jobban érzem magam és testileg sokkal jobban nézek ki, mint korábban. És ezt mások is észreveszik, ami még nagyobb örömmel tölt el. Ilyenkor is csak arra tudok gondolni, hogy végigjártam az utamat, kivártam, hogy eljöjjön az én időm. Nem sürgettem, nem próbáltam "egyszerűbb" megoldásokat keresni, azt adtam a testemnek, amire szüksége volt (van) és meghálálta nekem.

Neked is megfogja hálálni hidd el, de ahhoz azért valamit tudnod kell: attól, hogy pár hét után már jobban érzed magad, azt nem azt jelenti, hogy helyrejöttél és tehetsz visszafelé egy nagy kanyart, hogy utána majd újra maratoni köröket fuss a hagyományostól eltérő diéták sűrű dzsungelében. Ahelyett, hogy türelmes lettél volna már az első sikerélmények hatására elfelejted mire is van szüksége a szervezetednek. Ne feledd én megmutatom az irányt és fogom a kezed mindaddig, amíg szükséged van rá, de az utat Neked kell megtenni akármilyen ingoványos is néha.

A bemelegítés hozzájárul a sporttól kapott sikerélményeinkhez...

A következő sorokat mesteremtől, Nagy Sándortól idézem. Ő volt az, akitől az edzői tanulmányaim gyakorlati és az ehhez kacsolódó elméleti részét is megtanultam. Talán most megértitek fiúk/lányok, hogy miért erőltetem azt a bizonyos bemelegítést az edzés előtt. Azon túl, hogy a bemelegítés előkészíti a testet az elkövetkező fizikai terhelésre, másrészt segíts kivédeni a sérüléseket és nem utólsó sorban az edzés adta sikerélményekban is nagy szerepe van. Mindezek tudatában okuljunk akkor Nagy Sándor soraiból és ne szégyeljünk segítséget kérni:

"Ma reggel futni voltam. Bevallom nagyon szeretem, néha nem is értem, mások miért nem. Már javában izzadtam, amikor megállt egy autó, kiszállt egy 35-40 év körüli pár. Gondoltam, milyen jó: ők is futni jöttek. Ahogy kiszálltak az autóból, minden féle bemelegítés nélkül azonnal neki kezdtek. 30 másodperc alatt elfogyott a szufla, sétáltak, majd megint rákapcsoltak. Többször próbálkoztak, aztán leálltak, végül már csak sétálni bírtak. Kb. 10-15 percig tartott az egész. Megálltak, levegő után kapkodtak, az egyikük megjegyezte : “nekem ettől fáj mindenem”. Avval a lendülettel beszálltak az autóba és elmentek. Lehet, hogy a többség azért nem szeret futni, mert így próbálja? Így sportolni tényleg rossz. Minimum 20 kg súly felesleg volt mindegyiken. Talán, ha úgy kezdenek, hogy bemelegítenek, utána 5 percet sétálnak, majd kb 50 méter kocogás után 100-200 métert sétálnak, és ezt többször ismétlik, a végén egy kis levezető séta, egy kis nyújtás, légzőgyakorlatok, talán sikerélménnyel járt volna az első próbálkozásuk. Így viszont kudarc volt! Csak remélni tudom, hogy ha legközelebb találkozom velük, lesz bátorságom jó tanácsokkal ellátni őket. Persze, csak ha ők is akarják. Ugyanis, továbbra is az a véleményem, hogy futni mindenki szeret, ez régről belénk van kódolva!
Nagy Sándor
edző"

Sablondiéta vs. Funkcionális táplálkozás

Karácsony után valamint az újév első fogadalma nagyon sok ember esetében a fogyás és az életmódváltás lesz. Sokan kersenek meg ilyenkor azzal a kéréssel, hogy írjak étrendet a céljaik elérése érdekében. Nem, nem írok étrendet. Ilyenkor mindig furcsán néznek rám. Aztán amikor elmondom, hogy abban tudok segítséget nyújtani, hogy adok egy "használati útmutatót" a saját testedhez még nagyobb bociszemek vetődnek rám és sokan anélkül, hogy kiváncsiak lennének miről is van szó elballagnak. Hát, most ez a bejegyzés nekik szól! Igen, elsősorban nekik, hogy elhigyjék mit is jelent az, amit képviselek.

Számomra az egyik legszebb karácsonyi ajándék ez a kép. Azóta is minden nap megnézem, még számomra is hatalmas motíváció!

Gáborral két és fél hónapja ismerkedtem meg, komoly elhatározása volt azzal kapcsolatosan, milyen változásokat szeretne elérni. Megismerkedésünk előtt TRX edzéseken vett részt, az étkezéseit pedig a szokásos rizs-csirke-zab kombó alkotta (megsúgom, az Ő testípusa /hormonrendszere-anyagcseréje-idegrendszere/ számára nem ez a megfelelő étkezés). Elkészítettem a testre szabott táplálkozási ajánlását, ami tartalmazott minden olyan információt, mely a testének a megfelelő működéséhez szükséges. Nem akarom szándékosan azt írni, hogy hormonális táplálkozási tanácsokkal láttam el, inkább funkcionális táplálkozási tanácsokkal, ugyanis minden esetben nagy figyelmet fordítok az emésztőrendszer működésére is. Róla tudni kell, hogy 3 éve kezdte az életmódváltást, akkor a súlya bőven 100 kg felett volt. 3 év alatt tudatosan adott le 40 kg-ot. Ugyanilyen tudatosan reformálta át az életmódját az ajánlásaimnak megfelően. Azon túl, hogy a teste sokkal esztétikusabb lett és testösszetétele teljesen megváltozott és lényegesen energikusabbnak érzi magát. A legnagyobb akadályt az ételeinek elkészítésében látta, de az akarata ezen is átlendítette.

Szóval nincs akadály, nyomjuk tovább keményen heti 4x Székesfehérvár legjobb edzőtermében a Cutler Fehérvárban! :)

Remélem sok mindenki számára ad motivációt Gábor és sokan rájöttök arra, hogy nem a sablondiéták és fogyokúrás programok fognak segítséget nyújtani a céljaitok elérésében hosszú távon!

Édes rabság.....avagy mégsem!

Az életünk szokásokkal van tele. Ezzel amúgy nem is lenne baj, de nagyon sok olyan szokásunk van, amelyek nem feltétlenül jók a számunkra. És most nem csak a táplálkozással összefüggő szokásokról beszélek. Amikor kiderül valakiről, hogy a testtípusának kifejezetten nem "előnyös" a kávé fogyasztása, hihetetlen alkudozásba kezdenek az emberek önmagukkal. Néha tényleg nem is értem.....itt most nem arról van szó, hogy holnaptól kukutyinba kell járni dolgozni. Csak egy kávé....nekem kimondva csak egy kávé, de akit ez érint, na nekik bizony nem az. Egy szokás. Egy berögzött szokás, amit levetközni nagyon nehéz. Pedig ha végig gondoljuk, nem a szokások alakítanak minket, hanem mi alakítjuk a szokásainkat! Ha tudom, hogy az a valami nem jó a szervezetemnek, akkor nem alkudozom, egyszerűen nem adom neki tovább. Főleg, ha tudom mi annak a következménye. És bizony ez nem az Áll az alku! Itt nincs alku. Nem lehet "csak egy picit", "csak kétnaponta".........Az emberi szervezet egy csodálatos gépezet. Jelzi mire van szüksége és mire nincs. Genetikailag belénk van kódolva, csak az idő során felvett szokások miatt már elfelejtjük. Viszont a szervezet okos, jelez. Jelez tünetekkel. Sokszor nem is gondoljuk, hogy pl. egy köröm töredezés, vagy egy fáradtabb időszak egy tünet. Annak a tünete, hogy a szervezet nincs egyensúlyban, nem abból kell működnie, amiből igazán tudna. Sokszor kapom a kérdést, hogy "ezt a diétát..."....már végig sem hallgatom. A diéta szó hallatán is már kiráz a hideg. Ha diétázom, azt tudom azért teszem, mert beteg vagyok. Egyébként pedig nem diétázom. És nem szoktam diétát ajánlani senkinek. Ez egy élethosszig tartható "életmód". Igen, vannak olyan élelmiszerek, amelyeket ajánlott kerülni, de azt gondolom, ha valaki megérti, hogy ha azt a bizonyos élelmiszert elfogyasztja mi történik a szervezetében könnyebben el fogja engedni. Na így van ez a szokásokkal is. Ha tudjuk, hogy az nekünk miért nem jó, akkor el tudjuk engedni. Tudom, és tapasztaltam én is, hogy az első hetekben a szervezet küzd. Küzd azért, amit már megszokott. De hidd el, minden csoda 3 napig tart.....ez is el fog múlni. Cserében viszont úgy fogod magad érezni, mint akit kicseréltek!

Néhány gondolat...

Újra iskolapadba ültem, mert tanulni jó. Az egyetemen az oktató a cukrobetegségről beszélt és miközben hallgattam azon gondolkodtam, hogy az emberek mennyire elbagatelizálják a cukorbetegséget. Csak az inzulinrezisztenciáról hallani, mert hogy az a cukorbetegség előszobája és ezzel vége. Közben pedig nagyon sokan rohangálnak úgy közöttünk, hogy nem is tudják magukról, hogy cukorbetegek. Mára már nem egyértelmű, hogy a túlsúlyos embereknek 2-es típusú, a vékonyabbaknak pedig 1-es típusú cukorbetegsége van. Sőt, találkoztam már olyan esettel, hogy valakiről 68 évesen derült ki, hogy 1-es típusú cukorbeteg. Azon túl, hogy maga a betegség is egy "rossz", a legrosszabb dolog mégis a szövődményekben rejlik. A szövődmények közül a kardiovaszkuláris kórképek esetében mi nők talán még érintettebbek vagyunk, ugyanis a változó korban az ösztrogén védő hatása igen jelentős mértékben csökken, így már nem csak az ösztrogénszint csökkenéséből adód problémákkal, hanem a kardiovaszkuláris kórképekkel is meg kell küzdeni. Hiszen ebben az esetben a szív- és érendszeri betegségek kockázata jelentősen megnő.

Azért egy dolgot mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, az pedig a túlsúly. A túlsúly egy igen nagy kockázati tényező. Ráadásul a zsírszövet különböző anyagokat termel, melyek hatással vannak az anyagcserére, így az inzulin hatékonysága is csökken. A korábbi évek vizsgálata alapján a középiskolások 13%-a túlsúlyos. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az elhízás kialakulásában igen nagy szerepet játszik a szülői kockázati tényezők számának megléte pl.: elhízás. Tehát nem csak genetikai, hanem szociokultúrális faktorok is hozzájárulnak a gyermekek elhízásához. Nem mindegy mit lát otthon a gyermekünk, hiszen mi vagyunk számukra a példakép! A tudatos táplálkozásra való nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni, ezzel számos táplálkozással összefüggő betegség kockázata minimálisra csökkenthető!

Nóri küzdelme az autoimmunitással...

Egy igazán szívmelengető visszajelzés. Nóri története:

Nórit már látásból ismertem versenyzői "korszakomból".:) Majd a tavaszi versenyszezon  során ismerkedtünk meg, ahol előbb a színpadi pózolás és mozgás csiszolásában segítettem, majd a versenydiéta összeállításában. Már akkor sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy endometriózisban szenved és vannak igen kellemetlen visszatérő tünetei. Javaslatomra elment vérvételre, hogy megvizsgálhassam funkcionális szempontból is a véreredményeit. Ekkor derült fény arra, hogy egy komoly autoimmun folyamat zajlik a szervezetében. A szezont még keményen - de testileg teljesen kikészülve - végig csinálta. A versenyek végeztével megbeszéltük, hogy egy nagyon szigorú autoimmun protokoll szerint összeállított étrendet kell követnie és a versenycipőjét szögre akasztani egy időre. Az étrendnek köszönhetően az autoimmun folyamat által produkált tünetei jelentős mértékben csökkenni kezdtek. Eljött az ősz és Nóri újra szemezett a színpaddal. Bár továbbra sem javasoltam a versenyzést, Ő mégis felkészült egy versenyre az AIP étrendemmel. Az eredmény bámulatos, IFBB wellness kategóriában egy előkelő bronzérmet sikerült elhoznia.  Úgy sikerült a dobogó legalsó fokára állnia, hogy egy teljesen egyénre szabott étrendet követett, ami nem a sanyargatásról és a szervezet kizsigereléséről szólt. Újból csak gratulálni tudok Nóri! A remény továbbra is megmaradt, felvettük a kesztyűt és keményen küzdünk az endometriózis ellen.....:)